A fogimplantátumok döntő többsége titániumból vagy titánium ötvözetekből készül. Az orvos feladata, hogy azt a fajta implantátumot és módszert válassza ki, mely a beteg számára a legoptimálisabb.
A fogimplantátumok zöme titániumból vagy annak ötvözeteiből készül. Cirkónium-oxid és alumínium-oxid implantátumokat is használnak, de széleskörű tapasztalatok csak a titánium és ötvözeteiből készült implantátumok használata során gyűltek össze.
Sokat tanulmányozott kérdés az implantátumok felülete, mert ez befolyásolja a csont és az implantátum kapcsolatát, a szervülés erősségét (csontintegráció). A terhelhetőség akkor optimális, ha a lehető legnagyobb felületen szorosan kötődik a csont az implantátum felszínén.
Minden gyártó számos terméket forgalmaz. Különböző alakú, méretű, menetemelkedésű és felületkezelésű csavarok vannak, amihez sokféle ínyformázó és műcsonk (csavarfej) felépítmény tartozik.
A hiányzó fogak pótlására az implantátum a bázis, ami lehet a műcsonkkal egybefüggő csavartest vagy a csavartest és a műcsonk (csavarfej) két külön darabból áll. Az utóbbi esetben vagy kétszakaszos implantációt (a csavartestet záró csavarral látjuk el és ínnyel fedjük), vagy egyszakaszos implantációt végzünk (a csavartestbe a gyógyulási sapkát helyezzük be, ami körül az ínyt zárjuk). A gyógyulási sapkát az íny gyógyulása után eltávolítjuk, helyébe a műcsonk kerül, amire a koronát vagy ragasztjuk, vagy csavarral rögzítjük.
A választás a rengeteg lehetőség közül az orvos feladata. Ő dönt, hogy az adott beteg adott foghiányára melyik implantátumot választja és melyik módszerrel ülteti be. A siker döntő mértékben az orvosi munkától és a páciens szervezetétől, szájápolási szokásaitól függ, no meg attól, hogy mennyire tartja be az utasításokat.
Bővebben: FOGIMPLANTÁTUMOK FAJTÁI!